Nem is tudom hogyan vagy mikor kezdődött ez az egész, talán első pillanattól fogva ilyen voltam, már nem is emlékszem. Talán ez már nem is érdekes, hiszen mindig is úgy gondoltam, hogy a jelen a lényeg, azt éljük most. A kérdés csak az, hogy mennyire tudunk vagy akarunk a jelenünkben élni?? Mostanában szinte csak ez foglalkoztat....vajon tényleg a jelenben élek? esetleg a múltban rekedtem vagy már a jövőn agyalok?
Ha mélyen magamba nézek, akkor az igazság az, hogy egyik sem...a múltam nem érdekel, persze vannak szép és jó emlékeim, de mégsem foglalkoztatnak. A jelen szinte csak abból áll,hogy épp dolgozni megyek vagy elvégzem a feladataimat. A jövőm? hát ez érdekes...valahol érdekel,és sokszor gondolok is rá, a baj az, hogy amit gondolok az nem valóság, hanem álom.A jelenemben azon álmodozom, hogy mi lesz velem ha...ha ez lesz,meg az lesz. Ez talán nem lenne akkora gond, valószínűleg mindenki így él, de az vajon normális, hogy az álmaim semmiképpen sem megvalósíthatók? Ha belegondolok, ez nagyon nevetséges, úgy érzem magam, mint egy 5 éves kislány, aki még nem tudja megkülönböztetni a valóságot a képzelettől. Talán én sem tudom megkülönböztetni...talán ez így is marad, talán nem....
" Most úgy érzed magad, hogy a világ összes drogját ki szeretnéd próbálni, de a világ összes drogja sem tudná megváltoztatni azt az érzést, hogy az egész életed csupán egy álom volt, és csak most ébredtél fel belőle."
/Az élet nélkülem c. film/
